Best of Budapest & Hungary

Tudtátok, hogy I. Erzsébet királynő rendszeresen sört ivott reggelire? És azt tudtátok, miben hasonlít egy nászút a szerzetesekhez? És azt, hogy ma van a sör világnapja? Egészségetekre!

A folyékony kenyérnek is nevezett sör szinte a civilizációval egyidős, és könnyen lehet, hogy az ember előbb kóstolta ezt az erjesztett gabonafőzetet, mint a bort. Egyes történészek szerint vannak olyan nomád törzsek, akik vízből és gabonafélékből előbb készítettek sört, mint kenyeret. Alan Eames antropológus szerint „a sör volt az erő, ami a nomád embert a városokba hajtotta. Ősi edényeken végrehajtott kémiai tesztek azt bizonyítják, hogy a mai Iránban már 7000 évvel ezelőtt is ittak sört. A mezopotámiai sumérok „mennyei italnak” hívták, és az isteneknek is felajánlották. A babilóniaiak a suméroktól tanultak alapján fejlesztették ki a sörfőzés művészetét. Az első írott törvénykönyvben időszámításunk előtt 2100-ban Hammurápi, Babilónia 6. királya azt is meghatározta, hogy társadalmi állása szerint ki mennyi sört fogyaszthatott naponta. Ekkoriban a sört nem árulták, hanem fizetőeszközként használták. Az egyiptomiaknál a sörfőzőmester szó külön hieroglifát kapott, ami ugyancsak a sör társadalmi fontosságára utal. Állítólag az egyiptomiaktól a görögök, a görögöktől a rómaiak, a rómaiaktól pedig Európa „vad népei” tanulták el a sörfőzés tudományát.

Kolostorok és a nők

A XIV. századig a sört otthon készítették, és a többi házimunkával együtt a sörfőzés is a nőkre hárult. A jó sör pedig ugyanannyira a jó háziasszony büszkeségére vált, mint a jó kenyér, vagy egy jó étel. Ennek ellenére a sörfőzés mégiscsak lassanként férfimunka lett, hiszen elegendő sört kellett biztosítani a kolostorok, apátságok és püspökségek számára is. A kolostorokban a sörkészítés igazi csapatmunka volt: a szerzetesek szinte naponta ellenőrizték a főzet minőségét, és megvitatták, hogyan tehetnék még jobbá. A XV. századra a sörfőzés valóságos mestereivé váltak, egyszerre többféle sörkülönlegességet is elő tudtak állítani, méghozzá olyan mennyiségben, hogy a környező területeket is el tudták látni. Sorban nyitották a sörházakat.  

Mézeshetek

A 4000 évvel ezelőtti Babilonban bevett szokás volt, hogy az esküvő után egy hónapig a menyasszony apja annyi mézsört vagy sört adományozott vejének, amennyit az meg tudott inni. Az ókori Babilonban holdnaptárat használtak, amely a Hold ciklusán alapult. Ezért esküvő után a következő egy hónapot „mézhónapnak” neveztek, amely kifejezésből lett később az angol „honeymoon” („mézes hold”) azaz „mézeshetek”.

Alsó, felső…

Sokáig a sörök inkább a mai brit „Ale” (felsőerjesztésű) sörfélékre hasonlítottak, míg a „Lagert” (alsóerjesztésű sör) a XVI. században fedezték fel véletlenül, amikor a sört sokáig hűvös pincékben tárolták. Ma már ez utóbbiból messze többet fogyasztanak világszerte.

Miből készülhet?

Mint szinte minden olyan cukrokat tartalmazó italt, mely a levegőben élő élesztőféléknek köszönhetően spontán fermentálódik, valószínűleg a sört is egyszerre több helyen, egymástól függetlenül is felfedezték. Különböző gabonafélék felhasználásával szinte minden kultúra megalkotta a maga sörfajtáját. Míg az afrikaiak kölest, kukoricát és maniókát használtak, addig a kínaiak búzát, a japánok rizst, az egyiptomiak pedig árpát. Az első elkeseredett amerikai telepesek az új világban árpa és komló hiányában kénytelenek voltak kukoricát, melaszt, korpát, tököt, de akár datolyaszilvát is erjeszteni. Mexikóban agávét, Brazíliában pedig édesburgonyát használtak.