Szerkesztőségünk tagjai saját karácsonyi élményeiket írták le az ünnep közeledtével. Engedjék meg, hogy ezekkel a rövid történetekkel kívánjunk Önöknek áldott, békés ünnepeket!
Karácsonyvárás
Tegnap lehullott az első hó… Vidáman szaladgáltunk a ligetben a lányommal, miközben a feleségem mézeskalácsot sütött otthon. Hideg volt, a fák között még hidegebbnek tűnt az idő, mint a városban. Minden kihalt, ránk várt a feladat, hogy összejárkáljuk a friss havat. Azt hiszem, sikeresen teljesítettük a küldetést. A hatodik hóangyal készítése után viszont már a kezünk is odafagyott a kesztyűnkhöz. Egymásra néztünk, mindkettőnk orra vörös volt, itt az idő hazamenni! A lányom a nyakamba ült, szinte aludt, de én is nagyon elfáradtam. Már a lépcsőházban lehetett érezni a fahéj, a szegfűszeg és a sült méz illatát. Óvatosan léptem be az ajtónkon. Az alvó csöppség a nyakamban fel sem ébredt, mikor betettem az ágyba aludni. Két nap múlva itt a karácsony. Ma reggel benéztem a süteményes dobozba, ahol a mézeskalácsot tartjuk. Már csak egy pár angyalka-forma árválkodott benne. A ligetben még mindig van hó, ma is biztos lemegyünk játszani. Remélem, mire elfáradunk, kisül egy újabb adag karácsonyi mézeskalács…
Ajándék
Idén valami újat találtam ki. Olyanokat szeretnék megajándékozni, akiknek még soha nem adtam ajándékot: a szomszédjaimat. Egy kis, belvárosi, egyemeletes házban élünk már évek óta együtt. Legtöbbjükkel köszönő viszonyban vagyok, néhányukkal pedig talán barátiban is. Az öreg néni a földszintről, a háznak ingyen dolgozó közös képviselőnk vagy a közvetlen szomszédjaim: anyuka és huszonéves fia biztosan meg fognak lepődni merészségemen. Az ünnepeket mindig zárt ajtók mögött töltjük, elvonulva mások kíváncsi tekintete elől, talán furcsa lesz elsőre ez a bekopogás. De úgy hiszem, mégis örülni fognak: gyöngyből fűzött karácsonyfa-díszemet majd szívesen felteszik a karácsonyfára és a pár szelet bejglit, amit hozzá csomagolok, összehasonlítják majd az általuk készítettel. Karácsonykor talán még egyértelműbb: egy közösség vagyunk, az örömöt is jó megosztani egymással.
A család ünnepe
Ha pozitívan állok hozzá, nekem a karácsony családi ünnep, ha viszont negatívan, a kereskedők ünnepe. Nem szeretem az ajándékozást. Van, aki megsértődik, ha túl keveset kap, vagy nincs arányban az ő általa adott ajándékkal. Még évekkel ezelőtt megkértem a feleségem, intézze ő az ajándékok megvételét a rokonoknak. Sőt, mi egymás közt is, már jó ideje nem adunk egymásnak meglepetés-ajándékot, inkább megbeszéljük, mire van szükség és együtt megvesszük. Az egyetlen kivétel a kislányunk, ő Mikulásra is, karácsonyra is kap ajándékot, természetesen. Nem vagyok vallásos, ez az ünnep nem jelent számomra semmit. És nem szeretek egy napot kinevezni a szeretet ünnepének. Ne csak karácsonykor hangsúlyozzuk ki, hogy szeretjük egymást! A karácsony talán inkább azért fontos, mert a távoli rokonok ilyenkor meglátogatják egymást, és beszélgetnek egy jót.
Karácsony a konyhában
Minden évben sütök-főzök karácsonyra. Mostanra már szinte minden karácsonyi fogást elkészítettem, már túl vagyunk a halászlén, a töltött pulykán és a bejglin is. Idén a párommal formabontó ötletünk támadt: mivel a szilvesztert házon kívül, általában barátokkal töltjük, még soha nem készítettünk tradicionális szilveszteri fogásokat. Ezért mi karácsonyra sütünk most malacot! Nagyon izgatottak vagyunk, mindkettőnk családját 26-ára várjuk ebédre. Vagy iszonyú nagy bukás lesz belőle, vagy teljes mámor. A csinos kismalac már megérkezett, 2.6 kilós súlyával egy barátunk farmjáról, és 26-án indul utolsó útjára, gyomrában egy üres pezsgősüveggel. (Állítólag így nem roppan össze a gerince sütés közben.) A teljes fogás tehát malacsült lesz; almával és krumplival párolt részeges káposztát, tört burgonyát és hagymaszószt fogunk mellé adni köretként. Szenteste pedig egyszerű rozmaringos báránysültet eszünk. Nálunk a Szenteste mindig intimebb, kettesben töltjük, de 25-től kezdve az új év első napjáig teljes átjáróház az otthonunk. Én így szeretem, a rokonokkal, barátokkal válik teljessé az ünnep.