Milyenek voltak a korai szovjet űrételek, és ehhez képest a Mercury-program űrételei? És mit esznek az űrben a modern asztronauták? A Millenárison, szeptember 11-ig tartó Gateway to Space kiállításon minderre választ kaphatunk.
Az Apollo-program legénysége volt az első, akiknek már melegvíz is a rendelkezésükre állt, mely az ételek rehidratálását könyebbé, az ízüket pedig jobbá tette. Szintén elsőként használhatták az úgynevezett „spoon bowl”-t, egy olyan műanyag tasakot, melybe könnyebb volt bejuttatni a folyadékot, és tartalmát a műanyag cipzárnak köszönhetően könnyedén, kanállal is el tudták fogyasztani.
Az űrutazások korai szakaszában a felvitt ételek az élvezet helyett inkább az űrhajósok elhivatottságának és bátorságának bizonyítékaként szolgáltak, hiszen ezek többnyire egyszerű, pürésített élelmiszerek voltak fogkrémes tubushoz hasonló csomagolásban. Nem csoda, hogy a legtöbb elsőgenerációs űrhajós egyetértett abban, hogy az étkezés ilyen formában kellemetlen, sőt, a poralapú ételek rehidratálása sokszor egyenesen nehézséget okozott nekik.
Panaszaik hatására a Gemini küldetés során a speciális műanyag tartállyal ellátott porételek mellé már falatnagyságú, zselébe burkolt kockákat is kaptak, a folyamatosan továbbfejlesztett csomagolás hatására pedig végre beindult az élelmiszerek minőségének javulása is és megjelentek a menük. Idővel olyan fogások közül válogathattak, mint a garnélarák koktél, csirke zöldségekkel vagy a tejkaramella puding almaszósszal.