Egy holland professzor feladta a leckét jó néhány szakácsnak és gasztronómusnak. Azt kutatta, vajon miként vélekedik az emberek többsége arról, hogy a rovarok a jövő egyik fő élelmiszerforrásává válhatnak.
Arnold van Huis, a wageningeni egyetem rovartan professzora teljes komolysággal vetette fel a kérdést: van-e helye a rovaroknak a tányéron. Ugyanis ha megszabadulunk előítéleteinktől, és a szöcskéket, sáskákat, továbbá a különböző férgeket csupán mint fehérjeforrást vizsgáljuk, nehezen vonhatjuk kétségbe megállapításait.
A népesség növekedése és az ezzel együtt emelkedő igények gyakorlatilag húsválságot okoznak. „Húsz éve az emberek átlagosan 20 kg húst fogyasztottak, ma 50 kg az átlag. A következő húsz évben ez még tovább növekedhet, így hamarosan szűk lehet számunkra a bolygónk.” Van Huis professzor a tétel igazolására fagyasztva szárított tücsköket kóstol, melyek szerinte jó ízűek, és tele vannak vitaminnal. Az ázsiai országokban, ahol a forró klíma bőkezűen ontja a hat-nyolclábúakat, igen népszerű a „rovarhús”.
Ha iparszerű méretekben termelnék, környezetbarát megoldás lenne a húst helyettesítő alternatívaként. A logika kétségbevonhatatlan: a rovarok hidegvérűnek tekinthetők, tehát a felvett élelmi anyagot nem kell átalakítania hővé, ezenkívül tizedannyi metánt (bélgázt) bocsátanak ki, mint a hagyományos haszonállatok. Már most is léteznek nyugaton olyan cégek, amelyek keresik a bogárkaják feltálalásának lehetőségeit. Voltaképpen ha a látványt sikerül eltakarni, illetve a fűszerekkel elbolondítani, megmarad a tápanyagtartalom – akkor már nem is olyan elborzasztó.
Egy holland bevásárlóközpontban már próbálták kóstoltatni a férgekből készült kajákat, vegyes eredménnyel. Számos vásárló rémüldözött, de jó néhányan megízlelték a szöcskés csirkefalatot – és ízletesnek találták. Van Huis professzor hisz abban, hogy ötlete megállíthatja a földünket fenyegető élelmiszerhiányt, és küldetésének tekinti, hogy a szkeptikus közönséget meggyőzze: van helye a rovaroknak a tányéron…