Best of Budapest & Hungary

Vannak kincseink, amelyekre mi, magyarok nagyon büszkék vagyunk: ilyen a budai Vár, a Hősök tere vagy a Balaton. És vannak kisebb értékeink, amelyek kevésbé látványosak ugyan, ám legalább annyira kedvesek a szívünknek. Az egyik ilyen a fröccs.

Az eredetileg spriccernek, sőt spritzernek nevezett nedűt – a név a német spritzen, jelentése: fröcsköl, fröccsen szóból magyarult át hozzánk – állítólag nagy költőnk, Vörösmarty Mihály keresztelte át fröccsre, a másik elnevezést túl németesnek tartotta. Azért még az ötvenes években is akadtak, akik a kocsmában „spricnit” rendeltek. Hogy pontosan mi is ez a „spricni”, az már egy hosszabb történet. A fröccs összetett és sokszínű lényének megértéséért a gyakorlatlan és ráadásul női szerző elsőként édesapjához fordult, hogy igazi szakértői véleményhez jusson, megspékelve hosszú évtizedek gyakorlati tapasztalataival. Aztán elment egy „kocsmahivatalba” is, hogy az egyéni felhasználók szubjektív benyomása után a professzionális előállítók objektív véleményét is kikérje.
Az eredmény pedig a következő. A fröccs, röviden – ha lehet róla egyáltalán röviden beszélni – szódavízzel hígított bor. Ám a fröccs – mint minden más gasztroművészeti termék – rendkívül sokrétű, változatosságának csak a fantázia szabhat határt. Vannak az alapkategóriák. Úgymint a hosszúlépés – 2 dl szóda és 1 dl bor – és a kisfröccs – 1 dl szóda és 1 dl bor. Ezeket egyébként „fordítottnak” illetve „füttynek” is nevezik. Aztán van a nagyfröccs, ami 2 dl bor és 1 dl szódavíz. És következnek ezek variációi, mint a „házmester” – 3 dl bor és 2 dl szóda –, illetve helyettese, a „viceházmester”, fordított arányban. A névadó házmester a jelek szerint nem volt olyan iszákos, mint a „háziúr”, akiről a 4 dl bor – 1 dl szóda kombináció kapta a nevét. Mint az élet annyi más területe, a fröccsológia is követte a történelmi fordulatokat: a vasfüggöny mögött, amikor a háziurak kimentek a divatból, ezt a fajta fröccsöt tömbházmesterre keresztelték.
Amikor aztán, vagy húsz évvel ezelőtt eltűntek a tömbházmesterek, az ital visszakapta leánykori nevét. Amúgy az ország déli részén, Csongrád megyében ugyanezt „bivalycsóknak” hívják – talán a hatása miatt –, ezt az elnevezést, érthető okokból, nem érintette az idők szele. Feltétlenül megemlítendő nagy írónk, Krúdy Gyula, aki igencsak sokat tudott az étel és ital élvezetéről, talán nem véletlen, hogy ő, 1 dl szódához 9 dl bort adott; szerinte ebben az arányban „a víz megnevetteti a bort”. És ahogy tovább növeljük a bor mennyiségét, úgy lesz belőle 1 liternél „csatos”, másfélnél pedig „lámpás” – ennél az adagnál az „ember már lámpással keresheti a józanságát”, írták róla. A fröccs alapanyaga a fehérbor, kivéve a „kis”- és „nagyvadászt”, mert annak meg a vörös az alapja. Ismeretes még a „Tisza-fröccs”, ahol a szóda helyett pezsgőt kevernek a borhoz. A már amúgy sem rövid listán akadnak még olyan változatok, mint a „góré”, a „sóher” vagy a „málnás” fröccs és azok, amik csak nevükben fröccsök – például a matrózfröccs, amely sör és rum keveréke, vagy a postásfröccs, ami dupla kávé, rummal. És vannak a fröccsök, amikre a szakértők csak legyintenek, mert szégyent hoznak a fröccs, sőt A Fröccs nevére. Ilyen a „színészfröccs”, ami mindössze két deci szóda – az is langyosan…